Hírmondó felolvasószoftver letöltése Speakboard felolvasószoftver letöltése BsMag képernyőnagyító program letöltése Magic képernyőnagyító program letöltése

Információs cédulák az Elfajzott művészet kiállításra vonatkozó tényekkel (D 08)

(A lapokat a csoportok számának megfelelő mennyiségben kell sokszorosítani, és az óra előtt csíkokra vágni. Az egyes sorozatokat érdemes egy-egy külön borítékban előkészíteni, hogy ne keveredjenek össze egymással.)

 

Entartete Kunst
Az Elfajzott művészet kiállítása, München 1937

Azon a nyáron két emlékezetes kiállításra került sor Münchenben. Az Elfajzott művészet tárlata 1937. július 19-én, egy nappal később nyitott, mint a Nagy német művészeti kiállítás. A rendezvény keretében olyan műveket kívántak bemutatni, amiket a hivatalos kultúrpolitika az elfogadhatatlan, „kulturbolsevik” kategóriába sorolt. Az „elfajzott művek tárlatát” a „tiszta művészet” képviselőit felvonultató kiállítás ellenpontjának szánták.

A Régészeti Intézet, ahol az Elfajzott művészet kiállítását rendezték meg, majdnem szemben volt a Német Kultúra Házával. Ellentétben az új múzeum tágas tereivel, a modernek tárlatát ennek, a más célra létrehozott épületnek a második emeltén rendezték be. A kiállító térbe egy keskeny lépcsőn juthattak fel a látogatók.

A második emeleten elhelyezett kiállító terembe vezető lépcső tetején, a bejáratnál Ludwig Gies 1921-ben készült munkája, egy szokatlan formájú, keresztre feszített Krisztus szobra fogadta az érdeklődőket.

A tárlaton 112 alkotónak, köztük az avantgárd legnagyobb mestereinek, mintegy 650 művét mutatták be. Ezek a festmények, szobrok és nyomatok három héttel korábban még 32 német közgyűjtemény tulajdonát képezték.

A „degeneráltnak” minősített művek az avantgárd sokféle irányzatát képviselték: az impresszionizmust, az expresszionizmust, a dadaizmust, az új tárgyiasságot, a vadakat, a szürrealizmust és a kubizmust.

A kiállításon megjelentek értelmi fogyatékos emberek rajzai, és mozgássérültek fényképei is.

A termekben esetleges elrendezésben, szándékolt összevisszaságban, egymás hegyén-hátán voltak elhelyezve a tárgyak. A képek egymás mellé zsúfolva, sokszor keret nélkül, madzagon lógtak a falon.

A művek mellé cédulákat,a falakon festett feliratokat helyeztek el – azzal a céllal, hogy megbélyegezzék az alkotókat, és ellenszenvet váltsanak ki a nézőkben velük szemben.

A „magyarázó” szövegek között ilyeneket lehetett olvasni: „Isten káromlása.” „A zsidó lélek megnyilatkozása.”  „Támadás a német nőiség ellen.” „Az eszménykép: a hülye és a szajha.” „A nemzet védelmének szándékos szabotálása.” „Német parasztok jiddis szemmel.” „A zsidók vonzódása az összevisszaság iránt leleplezi önmagát.” „Az őrület válik módszerré.”„A természet egy beteg elme szemén keresztül.” „A dolgozó német nép adógarasaiból.”

Hitler a klasszikus görög és római alkotásokat tekintette mintának, amelyek szerinte még nem voltak „beszennyezve” a zsidó hatással. 

Hitler a kiállítás ismertetőjében így fogalmazott: „ezek a műalkotások önmagukban nem érthetők, ezért van szükség egy olyan útmutatóra, amely megindokolja, hogy a jövőben miért tartsuk mindezt távol a német emberektől.” Megnyitó beszédében így összegezte a „beteg” művészet lényegét:„Ha ezek az úgynevezett »művészek« valóban így látják a dolgokat, tehát hisznek abban, amit ábrázolnak, akkor csak azt kellene megvizsgálni, hogy szembajuk vajon mechanikus úton vagy öröklés nyomán jött-e létre.”

A Nagy német művészeti kiállítás hivatalos katalógusának betétlapján, amely az Elfajzott művészet kiállításra utalt, ezt olvashatták a látogatók: „A zsidó klikkek díjazták, az irodalmárok dicsérték annak a »művészetnek« a termékeit és előállítóit, amelyekért állami és városi intézmények lelkiismeretlenül milliókat pazaroltak a német népvagyonból, miközben ezzel egyidejűleg német művészek éheztek.”

Néhány héttel a kiállítás megnyitását követően Goebbels utasítására megkezdődött az „elfajzott művek” újabb körének összeszedése. Ennek eredményeként az állami gyűjtemény mintegy 17 ezer új tárggyal gyarapodott. Ezek jelentős részét később jó pénzért értékesítették külföldön.

Az Elfajzott művészet című kiállítás 1937. november 30-áig volt nyitva, és a négy hónap alatt több mint kétmillió néző látta. A Nagy német művészeti kiállítást ezzel szemben ugyanennyi idő alatt csupán 400 ezer látogatót vonzott.

A következő három év során 11 osztrák és német városban rendezték meg ugyanezt a kiállítást, amiket további egymillió látogató keresett fel.

Nyomtatható, letölthető változat (doc)

Nyomtatóbarát változat

A modulhoz tartozó dokumentumok:

Modulleírás

Modulvázlat

A modul mellékletei


Kiegészítő anyagok:

Szövegek

Filmek

Fotók

Hanganyag

Honlapok