Komoróczky Tamás pályázata
Tervezett pályaművemben a debreceni Nagytemplom mögötti Templomkert Kávézó és Kiállítóterem közvetlen környezetében, a „Körítőfal III" és az épület közötti kültéren installált nagyméretű vitrint („űrszonda") és annak tartalmát („időkapszula") – részben a fogyatékkal élő emberekkel együtt készített kerámiamunkát, egy ahhoz kapcsolódó fényfeliratot, valamint egy üzeneteket tartalmazó zárt urnát – szeretném bemutatni.
Az emlékmű gondolatát a fogyatékkal élő emberek szemszögéből próbáltam kezelni. Tehát nem egy múltbéli, történelmi bűnre emlékeznék és emlékeztetnék a mindenkori jelenben, hanem a mostani jelen – fogyatékos szemmel – lehetséges optimizmusát és pozitívumait vetíteném, üzenném, raktároznám az elkövetkező idők fogyatékosainak mintegy ajándékként. Az emlékmű a felsoroltakon túl fontos üzenet hordozója lehet egy jövőbe vetett hitnek, vágynak: hogy egy elfogadó, nyitott társadalomban éljünk.
A tervezett emlékmű egy 100 évre lezárt „időkapszula", amelyet nyílt, látható formában helyeznénk el a Templomkertben, és meghatározott célja, hogy emléket állítson egy adott pillanatnak, konkrétan az emlékmű felállításának, létrehozásának, „üzembe helyezésének", hogy ezt – a remények szerint – későbbi időkben is láthassák, az emlékmű felállításának idejére emlékeztessen, és majdan az eltelt 100 év múlva az akkori fogyatékkal élők újra kinyithassák, megnézhessék, tapinthassák a múltbéli sorstársaik üzeneteit, kívánságait.
Elképzelésem szerint az üzenet tárgya három elemből állna. Az egyik egy viszonylag nagyméretű, kb.: 90 x 60 x 15 cm-es kerámia tábla – melyet a fogyatékos emberekkel részben közösen készítenénk. A másik elem egy formázott, kézírás jellegű fény-felirat lenne: „Mi élünk!". A harmadik elem egy rozsdamentes acélból készített „urna", térbeli, geometriai forma (dodekaéder, vagy ikozaéder), amiben lehetőség adódik további, apróbb, személyes tárgyi üzenet elemek elhelyezésére az utókor számára – ezt az elemet a feltöltése után lehegesztenénk, hogy az időkapszulának a későbbiekben nem látható tartalmai is legyenek.
A kerámia tábla alapanyagául szolgáló agyagtömböt sok apróbb szegmensre, geometriai formákra (négyzet, háromszög, sokszög, stb.) osztanánk, és ezek az elemek kerülnének szétosztásra a projektben részt venni kívánók között. Ezekre a darabokra helyeznék el saját, személyes üzeneteiket, kézjegyeiket. Az ily módon létrejött, nyomokkal tarkított elemek lennének ezután kiégetve, krómhatású tükörmázat kapnának, majd egy végső kiégetés után egy acéllemezhez rögzítve állnának össze újra egy közös táblává, mint a kirakós játék elemei.
Ezzel a tükörmázas kerámia táblával lenne vizuálisan összefüggésbe hozva, komponálva az „üzenet" másik fontos tartalmi eleme, a „Mi élünk!" világító felirat. A LED-technológiás fény-felirat áramellátását az épülettől függetlenül, autonóm módon, a kapszulát befoglaló (a jelzett helyen felállított), kültéri, vitrinszerű objektre szerelt napelemmel oldanánk meg. A fentiek alapján összehozott üzenet-együttes lenne elhelyezve a projekt negyedik vizuális elemeként működő „űrszondát" stilizáló, vitrin-objektben. Ez a karakteres, kissé futurisztikus látványforma (szobor, herma) szolgálná befoglalni – és a jövő felé közvetíteni – a jelenben megfogalmazott, a fogyatékosokkal közösen létesített üzenethalmazt.
A 100 éves ciklus múlásának ábrázolására egy digitális kijelző mutatná a felállítás óta eltelt éveket.
A szonda-objekt méretei: 280 x 250 x 250 cm, anyagai pedig rozsdamentes acélszelvény, ütésálló (többrétegű, ragasztott) üveg és vasalt beton. Az emlékműnek ellen kell tudni állnia az időjárás szélsőséges változásainak – hőingadozásnak, magas UV-sugárzásnak, erős korróziónak, az esetleges szándékos rongálásoknak (ez indokolja például a többrétegű, ütésálló üveg alkalmazását), vagy akár kisebb földrengéseknek is.
Az emlékmű szabadon megközelíthető, kerekesszékkel is jól körbejárható. Vakoknak, gyengénlátóknak a jól kitapintható felületi elemek és az objektumra felszerelt gravírozott, braille-írással is ellátott pár mondatos leírás tenné befogadhatóvá.
