A rémségek tárházai (D 04)
(Információs lap, az adott csoport létszámának megfelelő mennyiségben kinyomtatva.)
Hitler hatalomra jutását követően megkezdődött az „elfajzottnak” minősített és a „pusztulás művészetének” kategóriájába sorolt alkotások megbélyegző célú bemutatása. Németország számos városában került sor ilyen kiállításra, amit a köznyelvben többnyire a „rémségek tárházaként” (Schreckenskammer) emlegettek. A válogatás szempontjai azonban kezdeten nem voltak egységesek. Inkább csak a közízlés kiszolgálásának törekvése és a modern művészettel szembeni ösztönös ellenérzések alakították.
Az első ilyen tárlatra nem sokkal a náci hatalomátvétel után, Mannheimben került sor 1933-ban. Ez a tárlat a Kultúrbolsevik képek címet viselte. A kiállítást a „nép egészséges érzékére” hivatkozva rendezték meg, avantgárd művészek műveiből. A bemutatás módja egyben az alkotások meggyalázását is szolgálta. A képeket, a keretükből kiszedve, sűrűn egymás mellé aggatták. Az „elrettentő tárlaton” belül ugyanakkor – néhány helyi művész alkotásaiból – szépen elrendezve, mintegy ellenpontként, kialakították a „példamutatók kabinetjét” is.
A galérián kívüli köztéri akcióként került sor ugyanebben az időben arra az akcióra, amelynek keretében Chagall egyik képét egy autó oldalára erősítvehordták körbe a városban. Az autó másik oldalán ugyanekkor egy plakát volt látható, amelyen a kép megvásárlásakor kifizetett árat tüntették fel, ezzel az aláírással: „Adófizető, tudnod kell, hová lett a pénzed.”
A mannheimi kezdeményezés felkeltette más városok vezetőinek az érdeklődését, s így a kiállítást számos más helyre is meghívták.Ennek során Erlangenben fordult elő először, hogy az avantgárd művészek munkáit elmebetegek rajzaival hasonlították össze – azt sugallva a nézőknek, hogy mindkét csoport az „abnormitás” kategóriájába tartozik. A kiállítás másik újdonsága az alkotások gyerekrajzokkal való összevetése volt – ami korábban csupán elméleti szinten jelent meg a modern művészet elleni kritikai érvek sorában.
A kiállítások címe helyileg más és más volt. Elsőként a Drezdában 1933 őszén megrendezett tárlat viselte a később általánosan elterjedő, Elfajzott művészet címet.
Nyomtatható, letölthető változat (doc)
Nyomtatóbarát változatA modulhoz tartozó dokumentumok:
A modul mellékletei
-
Tanári segédletek
- Háttér információk Hans Prinzhorn gyűjteményéről (P 01)
- Képek Hans Prinzhorn Bildnerei der Geisteskranken (Az elmebetegek képalkotásáról) című könyvéből (P 02)
- Háttér információk Degenerate Art című amerikai dokumentumfilmről (P 04)
- Képsorozat – válogatás az 1937. évi Nagy Német Művészeti kiállítás anyagából (P 05)
- A náci képzőművészet fő jellemzői (P 06)
- Idézet Hitler egyik 1939-ben elmondott beszédéből (P 08)
- Háttér információk a Freie Universität Berlin által létrehozott adatbázisról (P 09)
- Részlet a Degenerate Art című dokumentumfilmből (P 03)
- Korabeli videofelvétel az Elfajzott művészet kiállításról (P 07)
-
Tanulói segédletek
- Képek csoportalkotáshoz (D 01)
- Az elfajzás fogalma (D 02)
- A „pusztulás művészete” (D 03)
- A rémségek tárházai (D 04)
- A Birodalmi Kulturális Kamara (D 05)
- A német művészet fővárosa (D 06)
- Feladatkártyák (D 07)
- Információs cédulák az Elfajzott művészet kiállításra vonatkozó tényekkel (D 08)
- Az Elfajzott művészet tárlatán szereplő művészek névsora (D 10)
Kiegészítő anyagok:
Szövegek
- Hans Prinzhorn Bildnerei der Geisteskranken (a könyv letölthető pdf változata német nyelven)
- Mélyi József: Az „elfajzott művészet” és előzményei
- Hitlers Rede zur Eröffnung der „Großen Deutscen Kunstaustellung” im Haus der Kunst, München 1937 (német nyelven)
- Neil Levi: „Judge for Yourselves!” – The Degenerate Art Exhibition as Political Spectacle (angol nyelven)
- Maren Laurel Read: Art and propaganda: The Degeneratee Art Exhibition
Filmek
Fotók
- Képek csoportalkotáshoz
- Elfajzott művészet kiállítás
- Képek Prinzhorn könyvéből
- Német Művészeti Kiállítás
Hanganyag
Honlapok