A Birodalmi Kulturális Kamara (D 05)
(Információs lap, az adott csoport létszámának megfelelő mennyiségben kinyomtatva.)
Hitler hatalomra jutásáig széles és változatos skálán működtek Németországban a kultúrával és a művészetekkel foglalkozó különféle szakmai szervezetek. 1933. szeptember 22-én azonban létrehozták a Birodalmi Kulturális Kamarát (Reichskulturkammer), amivel egyidejűleg megszüntettek minden más érdekeltségi körbe tartozó kulturális egyesületet. A Kulturális Kamara a nép tájékoztatásáért és a birodalmi propagandáért felelős miniszter (Reichminister für Volksaufklärung und Propaganda), Joseph Goebbels felügyelete alá tartozott, s néhány év leforgása alatta náci kultúrpolitika egyik leghatékonyabb eszközévé vált.
Ez a szervezet gondoskodott róla, hogy a nemzetiszocialista szempontok a kultúra minden részterületén érvényesüljenek (Gleichschaltung). Az állam kötelezővé tette a kamarai tagságot valamennyi kulturális munkás számára, s egyben bevezették a szigorú cenzúrát is. Azoktól a művészektől, akiket faji vagy politikai szempontból alkalmatlannak minősítettek, megtagadták a tagságot, s így hatékonyan megfosztották őket az alkotás és a nyilvános megjelenés lehetőségeitől. A megbélyegzés sokak esetében együtt járt az állásuk elvesztésével is. Számos alkotó emigrációba is kényszerült ekkor.
A Kulturális Kamarának 1935-ben már hozzávetőleg 100 ezer tagja volt. Jól felépített belső struktúrával rendelkezett, s a művészeti élet valamennyi szereplőjét magában foglalta. A művészek feletti állami hatalom további kiteljesítését szolgálta a tervezett kiállítások előzetes bejelentési kötelezettségének elrendelése 1935 áprilisában, majd a műkritikai tevékenység törvény általi betiltása 1936 novemberében.1937-ben aztán elkészült a Birodalmi Kulturális Kamara működésének kézikönyve, amely részletekbe menően szabályozta az összes szakmai alkamara tevékenységét.
Részlet a Birodalmi Kulturális Kamara Kézikönyvének a Képzőművészetek Birodalmi Kamarájának jellege és funkciói című fejezetéséből:
„A Képzőművészeti Kamarát olyan szakmai szervezetként hozták létre, amely jogi szempontból a Birodalmi Kulturális Kamara részét képezi. A kamarai tagság a foglalkozás gyakorlásának kötelező előfeltétele az alábbi alkotói csoportok esetében: építészek, belsőépítészek, kertészeti szakértők, szobrászok, festők, vésnökök, formatervezők, kézművesek, másolók, műtárgy- és régiség-restaurátorok, képzőművészeti kiadók és műkereskedők. Kamarai taggá kell válnia minden képzőművészeti szervezetnek és szövegségnek, valamint a művészeti intézeteknek és azok részegységeinek…” [1]
A szervezet feladat illetően Goebbels nem hagyott kétséget az állam szándékai felől : „A jövőben csak a kamara tagjainak engedjük meg, hogy kulturális életünk számára alkossanak. A kamarai tagság csak azok számára áll nyitva, akik teljesítik a belépés feltételeit. Így zárjuk ki a nemkívánatos és káros elemeket kulturális életünkből.” [2]
A Képzőművészeti Kamara elnöke Hitler kedvenc festője, Adolf Ziegler (1892-1959) volt. Ő lett a felelős a német kultúrának a „degenerált művektől” való megtisztításáért.
[2] Adam, Peter (1992): Art of the Third Reich, PublishedbyThames& Hudson Ltd. New York, p. 53.
Nyomtatható, letölthető változat (doc)
Nyomtatóbarát változatA modulhoz tartozó dokumentumok:
A modul mellékletei
-
Tanári segédletek
- Háttér információk Hans Prinzhorn gyűjteményéről (P 01)
- Képek Hans Prinzhorn Bildnerei der Geisteskranken (Az elmebetegek képalkotásáról) című könyvéből (P 02)
- Háttér információk Degenerate Art című amerikai dokumentumfilmről (P 04)
- Képsorozat – válogatás az 1937. évi Nagy Német Művészeti kiállítás anyagából (P 05)
- A náci képzőművészet fő jellemzői (P 06)
- Idézet Hitler egyik 1939-ben elmondott beszédéből (P 08)
- Háttér információk a Freie Universität Berlin által létrehozott adatbázisról (P 09)
- Részlet a Degenerate Art című dokumentumfilmből (P 03)
- Korabeli videofelvétel az Elfajzott művészet kiállításról (P 07)
-
Tanulói segédletek
- Képek csoportalkotáshoz (D 01)
- Az elfajzás fogalma (D 02)
- A „pusztulás művészete” (D 03)
- A rémségek tárházai (D 04)
- A Birodalmi Kulturális Kamara (D 05)
- A német művészet fővárosa (D 06)
- Feladatkártyák (D 07)
- Információs cédulák az Elfajzott művészet kiállításra vonatkozó tényekkel (D 08)
- Az Elfajzott művészet tárlatán szereplő művészek névsora (D 10)
Kiegészítő anyagok:
Szövegek
- Hans Prinzhorn Bildnerei der Geisteskranken (a könyv letölthető pdf változata német nyelven)
- Mélyi József: Az „elfajzott művészet” és előzményei
- Hitlers Rede zur Eröffnung der „Großen Deutscen Kunstaustellung” im Haus der Kunst, München 1937 (német nyelven)
- Neil Levi: „Judge for Yourselves!” – The Degenerate Art Exhibition as Political Spectacle (angol nyelven)
- Maren Laurel Read: Art and propaganda: The Degeneratee Art Exhibition
Filmek
Fotók
- Képek csoportalkotáshoz
- Elfajzott művészet kiállítás
- Képek Prinzhorn könyvéből
- Német Művészeti Kiállítás
Hanganyag
Honlapok